Szabad Piac beszélgetés A szakértők mellett a ChatGPT is kérdeztük.
Szűts Zoltán: Beszélgetésünk témája a hagyomány és az emlékezet. Vajon hogyan befolyásolja a digitalizáció az egyéni, és hogyan a kollektív emlékezetet?
Csepeli György: Folyamatosan szemünk előtt zajlik a digitális átalakulás. Aminek nyilván része, hogy megváltozik az időhöz, és azon belül a múlthoz való kapcsolatunk. A múlt nem múlik el. Ez a technológia felfüggeszti az időt. Minden megmarad. Az igazi kihívás, hogy az élő emberek emlékezetében mi az, ami rendelkezésre áll, miféle szelekciók mennek ott végbe, miféle átcsoportosítások, miféle átértelmezések történnek. Tehát úgy látom, hogy a digitális technológia jóvoltából sokkal erőteljesebb párbeszéd lesz a jövőben a jelen és a múlt között.
Szatmári Péter: Kapcsolódnék Csepeli György mondataihoz, mert nekem ebben az igazi dilemma, hogy ha ez a sok információ rögzítésre kerül, és mondjuk akár digitalizálódik vagy már megvan digitális formában, az milyen adathalmaz mennyiséget jelent? És ennek miképpen és hogyan zajlik az értelmezése, a percepciója az egyén és a közösség terén? Vajon ki az, aki ebben a tulajdonképpen labirintusszerű menetélesben, vagy nevezhetjük ösvénynek, sok-sok fajta ösvénynek, valami rendet tud vágni? Mert én úgy gondolom, hogy a sok-sok információ, ami felhalmozódik, az lehetőséget kínál a múlt, a jelen, a jövő sajátos interpretációjára. Tehát itt megint egyéni utak fognak belőle kikerekedni, mert ha az emlékezet rögzítéséről beszélünk, akkor mindenkinek megvan a saját, jól bevált emlékezete. És már csak idézőjelbe teszem, hogy ez alapján kéne valamilyen tényleges valóságot, akár fikciós valóságot létrehozni.
Ropolyi László: Én is teljes mértékben egyetértek a szelekciós problémával. Viszont a diskurzusban szoktak hivatkozni egy technikai nehézségre is. Arra nevezetesen, hogy a különféle digitális technikák gyorsan váltják egymást, és hogy ennek az a következménye, hogy a valamilyen módon rögzített emlékezet egy következő technikai fejlesztési lépésben eltűnhet. Korábban magnetofon felvételeket készítettünk, de magnetofont már nem használ senki. És ahhoz, hogy megmaradjon akár a személyes, akár a közösségi emlékezet, szükség volt arra, hogy a magnetofon felvételeket átmentsük DVD-re, CD-re vagy más adathordozóra. És most megint máshova kell költöztetni az emlékeket. Tehát rendszeresen átalakulnak a technikai feltételek, a digitális világ nagyon gyorsan változik. Szerintem van benne igazság, hogy ez veszélyeztetheti az emlékezetet. Vannak speciális, technikai meg kulturális programok, amelyek azzal foglalkoznak, hogy ezt a problémát kezeljék. Tehát azt, hogy hogyan lehet biztosítani, hogy valamilyen verzióban rögzített digitális felvétel később is hozzáférhető és hasznosítható legyen, mert különben elvész az egész. Ez egy olyan probléma, amit érdemes figyelembe vennünk.
ChatGPT: Az egyéni emlékezet szempontjából a digitális technológia megkönnyíti az információk tárolását és hozzáférhetőségét. Az emberek számára könnyebb lett a digitális fotók és videók készítése és megosztása, az online naplózás és a személyes blogok vezetése, az elektronikus üzenetek és az értesítések tárolása. Az egyének számára a digitális technológia lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű információval rendelkezzenek, mint valaha, ami segít a személyes emlékek megőrzésében és a múlt megértésében. Ugyanakkor a digitális technológia változtatja az emberek emlékezési folyamatait is. Az interneten való gyors keresés és a digitális eszközök által biztosított állandó hozzáférés szinte korlátlan számú információhoz vezet, ami a hagyományosan memóriára támaszkodó emlékezési gyakorlatokat helyettesítheti. A digitális technológia hatással van a kollektív emlékezetre is. Az interneten való információáramlás és a közösségi médiaplatformok révén az emberek képesek megosztani és elérhetővé tenni az információkat és az emlékeket. Ez azt jelenti, hogy a digitális technológia segítségével olyan közösségi emlékezetek alakulhatnak ki, amelyek sokkal részletesebbek és sokoldalúbbak, mint korábban. Ugyanakkor a digitális technológia lehetővé teszi az információ manipulálását és torzítását is. Az interneten található hamis információk és a digitálisan manipulált fotók és videók felismerése sokkal nehezebb, mint a hagyományos információforrások esetében. Ez azt jelenti, hogy a digitális technológia segítségével az emlékezet torzulása könnyebben előfordulhat, mint korábban.
Szűts Zoltán: A digitalizáció hogyan változtatta meg a múlt megértését? Milyen szerepet játszik a múlt megértésében a digitalizáció?
Csepeli György: A megértés eleve problematikus folyamat. A digitalizáció a megértéssel általában véve együtt járó nehézségeket csak fokozza éppen úgy, ahogy Péter mondta. Borzalmasan megnő az adatmennyiség, miként megnő mindazon területek és folyamatok hozzáférhetősége, amelyek régen eltűntek nyomtalanul. A bőség zavarával kell küszködnie az értelmező elmének. Megtalálni a horgonypontokat ebben az információs tengerben nem egy egyszerű folyamat. Érzésem szerint, itt a történettudománynak teljes egészében újra kell majd magát definiálnia. Szerencsére ez nem az én feladatom, mert én a jelennel foglalkozom, de ha történész lennék, akkor ezt a kérdést nagyon megterhelőnek érezném a saját szakmám szempontjából.
Szatmári Péter: Csepeli Györgyhöz kapcsolódóan elmondhatom, hogy vannak olyan területek, különösen a történettudomány, de részben a politikatudomány vagy a nemzetközi tanulmányok is, ahol most zajlik a múlt újraértelmezése, fogalmazzunk úgy, az új interpretációja. Ugyanis olyan sokfajta nézőpont jelenik meg néhány probléma kapcsán, hogy ahhoz az olvasónak, a kutatónak, az elemzőnek nagyon felkészültnek kell lennie, hogy megtalálja az igazságot, mert az igazság nagyon bonyolult. Itt ugye azt is mondhatnánk – egy kicsit szabadon kikacsintva – hogy az Indiana Jones 3. részében van az a legendás mondata a főszereplőnek, miszerint „a történelem nem a vágyak, hanem a tények tudománya”. Szerintem pont afelé haladunk, hogy hihetetlen munkabírással kell tudnunk csoportosítani a sok-sok adatot és abból levonni egyedi, ugyanakkor hiteles következtetéseket.
Csepeli György: Folytatnám a gondolatot, amit elkezdtél. Orwell mondása, miszerint semmi sem olyan bizonytalan, mint a múlt, most sokkal, de sokkal inkább aktuálisabb lesz, mert kiéleződik a harc a múltért. A múlt nyilvánvalóan mindig a jelen szolgálólánya és azáltal, hogy lényegében véve minden és mindennek az ellenkezője bizonyítható lesz a digitalizáció következtében, a múltért való harc sokkal, de sokkal élesebb és kíméletlenebb lesz, mint valaha volt.
Ropolyi László: Egy olyan megfogalmazást javasolnék, amelyik kicsit más szempontból közelít ahhoz, amit mondtatok. Nevezetesen, hogy a digitalizációnak a múlt megismerésével kapcsolatos nehézsége abból a szempontból is jelentős, hogy a digitális források nagyon könnyen manipulálhatók. Már az első digitalizációs eljárásoknál, a fényképeknél, a hangfelvételeknél fölmerült, hogy könnyedén hamisítani lehet a különféle dokumentumokat, például a képeket nagyon egyszerű megváltoztatni. Ugyanakkor nemrégiben megtudtuk, hogy bárkinek 2-3 másodperces eredeti hangfelvétele nyomán egy program képes arra, hogy ennyiből az adott személy akármilyen hosszú és tartalmú beszédét előállítsa, azaz akármilyen szöveget hitelesen az ember szájába adjon. Hasonlóan sikeresek a deep fake-nek nevezett videómanipulációs eljárások is, és így tovább. Valójában a digitalizáció kezdeteitől fontos problémának tűnik, hogy az eredetiség eltűnik. Tehát amikor történeti forrásokat használtunk, akkor volt értelme az eredeti dokumentumokról beszélni, vagy volt értelme az eredetiség vizsgálatának. Digitális források esetében azonban az eredetiség hagyományos értelme szinte eltűnik. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen ezzel bizonytalanná válnak a források.
ChatGPT: A digitalizáció lehetővé teszi a múlttal kapcsolatos információk és emlékek sokkal szélesebb körű hozzáférhetőségét és megosztását. Az interneten elérhetővé váltak a korábban csak szűk körben ismert történetek, dokumentumok, fényképek és videók, ami lehetővé tette az emberek számára, hogy sokkal több információval rendelkezzenek a múltról, mint valaha. Ezenkívül a digitális technológia lehetővé teszi az adatok nagyobb mennyiségű és gyorsabb feldolgozását, ami új lehetőségeket kínál a múlt megértéséhez. Az adatbányászat és az adatvizualizáció például lehetővé teszi a történelmi trendek, mintázatok és összefüggések felfedezését az adatokban, ami elősegítheti a múlt megértését. Ugyanakkor a digitális technológia egyéni és kollektív emlékezete is változtatja a múlt megértését. A digitális eszközök megkönnyítik az információ tárolását és hozzáférhetőségét, így az emberek számára könnyebbé válik az emlékek megőrzése, amelyek azonban mások számára nem feltétlenül relevánsak vagy hitelesek. Ezenkívül a digitális technológia lehetővé teszi az információk és emlékek manipulálását és torzítását is. Az interneten található hamis információk és a digitálisan manipulált fotók és videók könnyen elterjedhetnek, ami torzíthatja a múltról alkotott képet. Végül, az információk és emlékek digitális tárolása is veszélyeket hordozhat magában, például a digitális adatok elvesztése, elavulása vagy a számítógépes rendszerek és tárolók meghibásodása.
Szűts Zoltán: A harmadik kérdés a történetíráshoz, a történetmeséléshez kapcsolódik. Korábban a nemzetek alkották meg a saját emlékezetüket és narratívájukat. Ezek valós, vagy akár fiktív, kreált eseményeken alapultak és nagyon gyakran arra szolgáltak, hogy magyarázatot adjanak a világban végbemenő eseményekre és az adott közösség céljaira. Egy olyan narratívát, ami gyakorlatilag egységesen kezel kérdéseket. Mi történik azonban akkor, amikor a mesterséges intelligenciát használjuk arra, hogy történeteket meséljen egy adott háborúról – ez egyébként nem ritka – és különböző tartalmakat generáljon? Amikor a mesterséges intelligencia elkezd kialakítani saját narratívákat, akkor felmerül a kérdés, hogy léteznek-e majd nemzetek is ezután? Amikor egyszer csak a mesterséges intelligencia átveszi ezt a szerepet és ő kreál történeteket, hogy minél több klikket, minél több like-ot nyerjen és végső soron a közvéleményt befolyásolja, akkor mi történik magukkal a nemzetekkel? Lesznek-e még nemzetek?
Szatmári Péter: Hát ez megint egy akkora kérdéskör, hogy győzzük megválaszolni mindannyian, nem csak mi, hanem esetleg a világ egyéb más tájain levő, hozzánk hasonló értelmes és értelmiségi emberek. Azt gondolom, hogy ugye ez a történelem, a történelemnek az útvesztője, amiről beszélünk és nemzet, nemzetállam dilemma. A XIX. század elejétől kezdődően tudjuk definiálni pontosan ennek a kereteit. Ugye előtte is volt csak nem határozták meg, vagy nem határoztuk meg. Én ezt nem gondolom egy múló állapotnak. Nyilvánvalóan befolyásolhatja, de ennek legalább 3-4 nagyon masszív, erős összetevőjét látom, ami lehet a kultúra, lehet az identitás, lehet a tér. Ezeket formálisan befolyásolni lehet, de megváltoztatni nem, és mivel ezek konstans tényezők, ezeket szerintem a mesterséges intelligencia narratívája nem tudja felülírni. Tehát én az első blikkre azt mondom, hogy maradnak, sőt most a jelenlegi, hogyha kilépünk a mesterséges intelligencia világából, akkor a történelemnek nem, hogy vége van, hanem most kezdődik.
Csepeli György: A nemzetek ébredése a különböző országokban különböző időszakokban ment végbe. A nemzet elképzelése elképesztően kreatív kezdeményezés volt, ami aztán kibontotta, és a nemzet minden potenciális tagjában lehetővé tette az identitásfunkciók jelentkezését, amire Péter utal. Itt egy olyan volumenű szöveg- vagy jelmennyiségről beszélünk, amit lehet, hogy technikailag a mesterséges intelligencia át tud fogni, de kizártnak tartom, hogy olyan befolyásolások szülessenek, amelyek ezt a történetet, amely nem ért véget, és feltehetően a jövőben is tovább fog tartani, érdemben befolyásolják. A nemzetek tehát nyugodtan alhatnak a mesterséges intelligencia felől.
ChatGPT: Jelenleg nem létezik olyan mesterséges intelligencia, amely képes lenne önállóan narratívákat kialakítani és egyes nemzetek fiktív történeteit mesélni. A mesterséges intelligencia által létrehozott szövegek és történetek mindig a programozók által előre meghatározott adathalmazok és algoritmusok alapján jönnek létre. Ha a jövőben valóban létrejönne olyan mesterséges intelligencia, amely képes lenne önállóan narratívákat kialakítani, akkor az még mindig az emberi programozók által adott paramétereken belül működne. Ez azt jelenti, hogy az esetlegesen létrejövő fiktív történetek nem befolyásolnák a valódi nemzetek valóságos történelmét és létezését. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése és alkalmazása számos kérdést és kihívást vet fel a társadalom és a kultúra számára. Ezért fontos, hogy az ilyen technológiák fejlesztése és használata etikai és jogi keretek között történjen, hogy biztosítsuk az emberek jogait és érdekeit.
Ropolyi László: Egyetértek azokkal, amiket említettetek. Azt talán hozzátenném, hogy a mostanában divatos mesterséges intelligencia verziók, pontosan úgy jönnek létre, hogy a rendelkezésre álló jelentős történeti források használatával is tanítják őket. És általában ez a tanítás természetesen nemzeti, nemzeti orientációjú is. Tehát valójában nem szünteti meg a fennálló, a jelenlegi politikai, kulturális életben a meglévő nemzeti identitásnak a jelenségét, hanem éppenséggel azt reprodukálja egy másik szinten. Ahogy Péter is mondta, itt egy új dolog kezdődik más eszközökkel, de lényegében a nemzeti tradíciót is folytatódni látjuk majd, vagy pontosabban folyamatosan működni látjuk. Szerintem lényeges, hogy nincsen semmi innováció e téren a mesterséges intelligencia szempontjából.
Szűts Zoltán: Itt van a kezemben Csepeli György Ember 2.0 című könyve, ezért a negyedik kérdésem is a mesterséges intelligenciához kapcsolódik. A mesterséges intelligenciáról úgy beszélünk általánosságban, mintha egyetlen egy entitás lenne, de valójában nem így van. Hisz több mesterséges intelligencia van, amelyeket még nem feltétlenül nevén nevezünk, ahogy a ChatGPT-t, amely egyébként a negyedik beszélgetőtársa a mi mostani kerekasztalunknak. Mit gondoltok, hogy idővel, amikor ezeket a mesterséges intelligenciákat tanítják, akkor milyen emlékezetük lesz nekik? Kialakul majd egy egyéni emlékezetük, egy akár egy adott emberre jellemző, vagy nagyon-nagyon zavaros emlékezetek összessége lesz bennük és mindenkinek azt fogják válaszolni adott esetben, amit azok hallani akarnak majd? Ehhez kapcsolódik a felvetés is, hogy vajon idővel lesz-e saját identitásuk a mesterséges intelligenciáknak?
Csepeli György: Erre azt válaszolnám, hogy ha Kurzweilnek lehet hinni, akkor a szingularitás előbb-utóbb be fog következni. Ami két dolgot jelenthet az én értelmezésemben. Az egyik lehetőség, hogy a mesterséges intelligencia maximálisan autonómmá válása kiszorítja az embert a humán térből. A másik lehetőség, egybeolvadás megy végbe a természetes és a mesterséges intelligencia között, és az ember és a gép egy új minőséget, az ember 2.0-t fogja felmutatni a világnak. De bármelyik lehetőség valósuljon is meg, a helyzet az, hogy emlékezet nélkül nyilvánvalóan nem tud működni semmilyen élő szervezet. Tehát abban semmi új nincs, hogy a pszichikumnak az az eleme, ami az információ tárolását jelenti, az megmarad és működik. Ami kérdéses, hogy mi történik a felhalmozódott információtömeggel a mesterséges, gépi intelligencia által vezérelt robotokban, akik ugye ugyanúgy hálózatban fognak működni, mint ahogy mi emberek is hálózatban működünk. Tehát a kérdés az, hogy lesz-e bennük tudat, vagy nem? Ha lesz tudat, akkor teljes egészében megvalósul az a helyzet, hogy kiszabadult a szellem a palackból. És új minőség jön létre a világban, amit kétlek. Mert szerintem a tudat és a szabadság megmarad az ember privilégiumának. Borzasztó nagy kihívás számunkra, hogy ne is hagyjuk, hogy ezt bármi elvegye tőlünk.
Ropolyi László: Én úgy gondolnám, hogy egy ilyen identitás, vagy valami ehhez hasonló, a mesterséges intelligenciával kapcsolatban létre tud jönni. De ez az identitás nagyon korlátozott. Pontosabban azt mondanám, hogy a mesterséges intelligencia léte megváltoztatja a hagyományos emberi identitást is. Valójában a kölcsönhatás az érdekes, az, ahogyan az ember viszonyul a mesterséges intelligenciához, és ahogyan alakítja az ahhoz való változó viszonyát. Egyetértek azzal, hogy nem egy, hanem nagyon sokféle mesterséges intelligencia van, de pont ez a sokféleség utal arra, hogy itt valamiféle identitáskezdeményezés létrejöhet. Létrejöhet akár valamilyen „személyi mesterséges intelligencia” is. Egyetértek azzal is, hogy alapvető kérdés a tudatnak a létrejötte vagy lehetősége. Én abban nem hiszek, hogy ilyen lehetséges. Nem hinném, hogy igazán reális veszély, hogy a mesterséges intelligencia valamilyen módon önálló tudatossággal, önálló tudattal kezd rendelkezni. De egyetértek azzal, hogy ez egy nagyon fontos lépés lenne. A kérdés alighanem úgy merül fel, hogy létezik-e identitás tudat nélkül? Nemzeti identitásról beszélünk? Másféle identitás fogalmaink is vannak, amelyekhez nem lehet hozzárendelni konkrét tudati képződményt? Valójában az a kérdés, hogy lehetséges-e olyan identitásról beszélni, amelyik nem rendelkezik tudattal?
Csepeli György: A válaszom erre, hogy a csonka identitás természetesen létezik. Felruházhatok identitással, mint ahogy most is felruházok identitással pl. egy kutyát, vagy ha vallásos vagyok, akkor egy szobrot. Projekciós felületként bármi felruházható identitással. A kérdés az, hogy van-e interakció? Kétlem, hogy lenne.
ChatGPT: A mesterséges intelligencia jelenleg nem rendelkezik saját identitással, mivel ez az emberi lét egy olyan aspektusa, amely az érzelmekhez, az emlékekhez és a személyes tapasztalatokhoz kapcsolódik. A mesterséges intelligencia jelenleg csak azokat a feladatokat képes elvégezni, amelyeket előre meghatározott algoritmusok és adathalmazok alapján programoztak. Azonban a mesterséges intelligencia egyre komplexebbé válik, és az emberi gondolkodásmódot egyre jobban modellezi. Ez a fejlődés előbb vagy utóbb felveti a kérdést, hogy vajon a mesterséges intelligencia képes-e kialakítani saját identitást. A válasz azonban egyelőre nem világos. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mesterséges intelligenciának nincsenek saját érzései és motivációi, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az emberi identitást létrehozzák. Ezért bár lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz egyfajta "személyiség" kialakítására, de az nem lesz azonos az emberi identitással, és nem lehetne összehasonlítani az emberi személyiséggel.
Ropolyi László: Hozzátennék valamit az eddigiekhez: nevezetesen azt, hogy a COVID-járvány kapcsán előtérbe került egy Giorgio Agamben nevű filozófus álláspontja, amelyik az online létet, vagy egyáltalán a digitális létezést, ami az online kapcsolatok hordozója is, nagyon erősen kritizálta. És nemcsak Agamben volt az, aki ezt a dolgot napirenden tartotta, pl. egy Byung-Chul Han nevű filozófus is hasonlóan értékelte a digitális létezést írásaiban. A kérdés igazából az, hogy lehetséges-e akkor az életről beszélni, lehetséges-e akkor identitást azonosítani, ha nem „minden oldalú” az emberek közötti vagy a létezők közötti kapcsolat, hanem pusztán digitálisan közvetített? Magyarán szólva, lehetséges-e a digitális létre alapozni valamiféle emberi létezést, lehetséges-e digitális kapcsolatokat fenntartani, ez elegendő-e ahhoz, hogy különböző emberek között emberi kapcsolatokat létesítsen? Ez azért lehet érdekes a mostani témánk szempontjából, mert Agamben erősen kötődik a hagyományhoz meg a tradícióhoz. Ilyenformán Agamben nagyon határozottan kritizálta a járványkezelésnek azt az eljárását, amelyik kénytelen volt szakítani a hagyománnyal, pl. nem lehetett elbúcsúzni a halottainktól, nem lehettünk jelen, amikor meghaltak, vagy amikor eltemették őket, és így tovább. Tehát egy csomó hagyományt megszakított a járványkezelésben alkalmazott elszigetelő módszer. Ugyanakkor viszont digitális formában valami mégis lehetséges maradt. Digitálisan kapcsolatot tarthattunk azokkal, akikkel tradicionálisan is szerettünk volna kapcsolatot tartani, de nem tudtunk. Agamben szerint azonban egyáltalán nem nyilvánvalóan helyes a tradicionális értékekre alapozott gyakorlatokat elhagyni digitális eljárások alkalmazásával. Az a kérdés, hogy a digitális létezés a tradicionális emberi értékekkel szembemegy-e?
Csepeli György: Nem megy szembe semmiféle értékrenddel. Egyszerűen csak lehetőséget ad a hagyományos értékek új dimenzióban való kiegészítésére. Én nem osztom az apokaliptikus víziókat, amelyek arról szólnak, hogy a digitális létezés az mindennek végét jelenti. Ropolyival értek egyet, aki szerint ez egy olyan új fejleménye a valóságnak, amely beékelődik a – sokszor nem konfliktus mentesen – meglévő valós világba. Inkább arra gondolok, hogy a mesterséges intelligencia gazdagítja életünket és létrehoz egy új szférát, amelyben az értékek nem eltűnnek, hanem kiteljesednek. Persze ez attól függ, hogy megmaradunk-e szabadoknak. Akkor az értékek nem eltűnnek és nem elsivatagosodnak, hanem gazdagodnak.
Ropolyi László: Én is így gondolom, és csak azért hoztam szóba ezt az Agamben, Han és más filozófusok által képviselt álláspontot, mert viszonylag népszerű. Nem árt róla tudnunk, hogy sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy valamilyen értelemben a tradícióhoz való visszatérés lenne az emberi lét biztosítéka. Egyetértek, hogy ez nem így van. Az említett filozófusok például félreértik a digitális meg az online létet, és standard módon elfelejtkeznek a pozitívumairól.
ChatGPT: A digitális létezés és a hagyományos emberi értékek közötti konfliktus egy vitatható kérdés és a válasz függ attól, hogy milyen értékekről van szó, és hogyan értelmezzük azokat. Egyesek úgy gondolják, hogy a digitális világ ellentétes a hagyományos emberi értékekkel, például a közösségi kapcsolatokra, az emberi kapcsolatok mélységére, az idővel való foglalkozásra és a testi tapasztalatokra való koncentrációra vonatkozó értékrenddel. Az embereknek szükségük van személyes kapcsolatokra, a természethez való kötődésre, az emberi érintésre és az érzelmi intelligenciára, amelyeket a digitális világ nem tud teljes mértékben helyettesíteni. Azonban mások úgy érvelnek, hogy a digitális világ és az emberi értékek nem feltétlenül ellentétesek, és valójában a digitális eszközök és platformok képesek lehetnek támogatni és erősíteni bizonyos értékeket. Például az internet lehetőséget ad a társadalmi szolidaritásra és az esélyegyenlőségre, mert a digitális technológiák segítségével az emberek könnyebben összefoghatnak és információt cserélhetnek. Az online oktatás lehetővé teszi, hogy az emberek bármikor és bárhonnan hozzáférjenek a tudásanyaghoz, és így javíthatják személyes fejlődésüket.
Szűts Zoltán: Köszönöm a beszélgetést!